Lily meglepetésre készült. A táskájában ott lapult egy szív alakú csomagolású epres Milka csoki, amit már pár napja meg vett előre Cavennek. Cavennel három hónapja voltak együtt, Lily első fiúja volt. Egy helyi gokart pályán ismerkedtek össze, bár Lily addigra már tudta a nevét, és látásból már ismerte is, mivel egy iskolába jártak. Sokszor bámulta őt az ebédlőben, olvadozva a srác külsejétől, Caven viszont a gokart pályás találkozásukig észre sem vette a nála egy évvel fiatalabb lányt. Miután a lány kétszer is lekörözte Cavent, a srác utána elhívta őt beszélgetni a pálya mellett lévő büfébe, ahol kezdték megismerni egymást. Most már együtt vannak, és Lily igyekszik Cavent meglepni abból az alkalomból, hogy már három hónaposak.
Lily izgatottan sétált fel a tömbház lépcsőjén. Mázlija volt, nem kellett csengetnie az épület bejáratnál, mivel éppen akkor jött ki a harmadikon lakó középkorú férfi, akivel Lily már jó párszor összefutott, hiszen amióta Cavennel összejöttek, rengetegszer látogatott el a fiújához. Lily akkor még nem is sejtette, hogy eközben Caven az újdonsült lakóval beszélget. Igen, akkor még csak mosolyogva cseverésztek. A lány persze egyfolytában bókokkal bombázta Lily fiúját a kanapén üldögélve, magára erőltetve a tőle telhető legszexibb mosolyt. Lily pedig csak baktatott felfelé a negyedikre vidáman, szinte már szökdécselve az izgatottságtól. Alig várta, hogy láthassa Caven arcát, mikor megtudja, hogy a csokin kívül mással is meg akarta őt lepni. Valami fontossal. Valami olyannal, amit régebben úgy gondolt, hogy legalább egy év együttlét után adná oda egy fiúnak. De most nem akart több időt várni, úgy érezte tudja, hogy Caven az igazi, és felesleges többet vacakolni. Három hónap ide vagy oda, rengeteg időt töltöttek együtt, és ő tökéletesen megbízott Cavenben.
Az ajtó elé ért. Mély levegőt vett, és bizonytalanul koppantott hármat az ajtón. Halk volt és erőtlen, Caven meg sem hallotta a nappaliból. Lily gondolt egyet, lenyomta a kilincset, és mivel az ajtó nyitva volt, kinyitotta. Óvatosan belépett az előszobába, ahonnan tökéletesen lehetett látni a nappaliban lévő kanapét, és az azon üldögélő két kamaszt, amint az ajkaik egymásnak tapadnak. A lány a fiú hajában turkált a csók közben, a fiú keze pedig olyan helyeken járt a sötét hajú lány testén, ahol biztos nem szabadott volna. Miután az ajtó becsapódott, a két fiatal feleszmélt.
- Oh, bocs, nem akartam megzavarni semmit - mondta Lily teljesen leblokkolva.
A szemei könnybe lábadtak, de ő igyekezett teljesen normális képet várni, és nem elbőgni magát. Összeszorította az ajkait, a kezével a táskája pántját kezdte el szorongatni. Egy utolsó pillantást vetett a srácra, aki már tátotta a száját valami magyarázatra. Lily sarkon fordult, és kicsörtetett a lakásból.
- Lily, várj! - pattant fel Caven a lány után rohanva.
Lily már a lépcsőn robogott lefelé, olyan sebesen, ahogy csak tőle telt. Néhány lépcsőfokot simán átugrott, úgy sietett. Caven utánaigyekezett, a lépcső fordulatoknál lévő oszlopba belekapaszkodva ugrált lefelé gyorsabban, mint az előle siető lány. Az ajtó előtt Caven utolérte Lilyt. Megragadta a karját, és magához húzta.
- Ne menj el... - mondta a fiú mélyen Lily szemébe nézve. Közel álltak egymáshoz, szinte már érezték egymás meleg leheletét a bőrükön.
Lily összeszűkült szemmel nézett Cavenre. Megrántotta a kezét, így kiszabadult a fiú karjainak fogságából.
- Te egy köcsög fasszopó geci vagy, ugye tisztában vagy ezzel?! - tette fel a költői kérdést Lily, majd kifordulva önmagából káromkodva folytatta. - Mégis mi a szart képzeltél? Ki a faszom az a csaj? Nem az első ilyen eset, ugye? Amiről nem tudok, az nem fáj, mi? - nevetett fel kelletlenül a lány grimaszolva. - Tudod miért jöttem ide? Azért, mert most lettünk három kibaszott hónaposak. Megleptelek volna valamivel, de tudod mit, dugjad meg azt a csajt, biztosan tapasztalt már, élvezni fogod - kiabált Lily. A szemei szikrákat szórtak, nem akart leállni. - Szóval menj már! Hallod?! Takarodj vissza ahhoz a ribanchoz! - ordította felfelé hadonászva.
- Lily, figyelj, ez az első eset, és Aurorával van egy nagyon régi múltunk, és most hogy ideköltözött... - kezdte el a magyarázkodást Caven, de látva Lily lilára változó arcszínét, inkább félbehagyta a mondatot. - Sajnálom - sóhajtott fel.
- Sajnáld is - mondta Lily megfordulva, az ajtó felé igyekezve.
Caven még mindig nem akarta elengedni, és gyorsan az ajtó elé futott, Lily útját elállva.
- Kérlek... Egész eddig semmi ilyesmi nem történt... Ez csak egy apró félrelépés volt. Többet nem fog előfordulni. Hatalmas balfasz vagyok. Annyira sajnálom. Csőd tömeg vagyok. Igazából megértem, ha nem akarsz megbocsájtani, nem érdemelnélek meg ezek után, de kérlek... Nincs még egy olyan lány, mint te.
Lily grimaszolt egyet. Cseppet sem hatotta meg látszólag Caven szövege, legalábbis igyekezett bunkó és mérges maradni. A gondolatait igyekezett a háttérbe helyezni, mivel magában azt ordítozta saját maga, hogy "Lily, nézd el neki, gyönyörűek a szemei,és...". De nem, nem szabadott csak azért szánalmas módon engedni neki, mert elképesztően nézett ki, és rohadt aranyos volt a mosolya, és a haja is úgy volt tökéletes, ahogy ott kócosan össze-vissza meredezett. Na de ki kócolta össze? Ja igen, az a ribanc, jutott eszébe Lilynek.
- Szia - köszönt el Lily.
Ellökte Cavent az ajtó elől, és sietősen kiment. A fiú az ajtóra meredt, mintha még mindig ott lett volna a lány. Elszúrta. Rohadtul elcseszte, pedig végre talált egy normális lányt, akivel lehet rendesen beszélgetni komolyabb dolgokról is, viszont humoros is, okos is, és... Már mindegy. Elvesztette őt.
